“ Krónikus, a kéz és a láb körmeit lassan elpusztító gombafertőzés. Nem gyógyul meg magától és kiterjedhet a bőr egyéb részeire. Fertőző betegségről van szó és ezért, amennyiben a kezelésnek nincs ellenjavallata, kezelni kell. A leggyakoribb kórokozói a Dermatophytonok: Trychophyton rubrum (84%) majd a Trychphyton mentagrophytes következik. Igen ritkán egyéb gombafajok, mint Epidermophyton floccosum és Microsporum-fajok, penészgombák is előfordulnak, de csak a Trychophytonok által okozott körömgombát nevezzük tinea  unguium -nak.
A körömgombák keletkezéséhez praedisponáló (elősegítő) faktorok szükségesek. A leggyakoribbak az örökletes tényezők mellett az ujjak ereinek és idegeinek megbetegedései (angiopathiák és neuropathiák), szűk cipők viselése, a lábak rossz tartása, az ujjak deformitása, ismételt traumák (pl. sportnál, cukorbetegség és egyéb anyagcserezavarok). “

A körömgomba fertőző!

Családtagjai és idegenek könnyen megfertőződhetnek, akár a saját lakásában, nyilvános fürdőhelyeken, szaunákban, szállodákban, stb. Önt is megfertőzte valaki, valahol, valamikor! Ugyanígy megfertőzheti Ön is az Önnel kontaktusban álló személyeket, mint a házastársát, gyerekeit, stb.!

A körömgomba mindig progresszív!

A fertőzés kiterjedése, illetve továbbterjedése magán a körmön és a további, egyelőre egészséges bőrfelületen csak idő kérdése.

Körömgomba ritkán fordul elő önmagában!

Gyakori kísérő jelenség a láb bőrének a megfertőződése, mint például a lábujjak között, vagy a talpon (tinea pedum). A gomba kiterjedése – kiindulva a körömgombából az egészséges bőrre – nagyon is ismeretes és különböző komplikációkhoz vezethet. Az érintett és igen gyakran megvastagodott köröm tulajdonképpen egy „holt anyag”. A köröm alatt gyakran egy üreges rész található, amelyben további kórokozók, mint baktériumok, stb. tanyázhatnak és szaporodhatnak.

A körömgomba különböző komplikációkat okozhat!

Nem ritkán kiinduló pontja fájdalmas és nem veszélytelen bakteriális fertőzéseknek, mint például körömágygyulladás (Paronychia) vagy orbánc (Erysipel). Gyakran, szemmel alig vagy egyáltalán nem látható. Mikroszkopikus elváltozások a körömgomba határterületén, a bőrön belépő kapuja lehet a különböző baktériumoknak, mint streptokoccus vagy staphylokoccus.

A körömgomba a lábujjakban perifériás keringési zavart okozhat, sőt az ujjak deformálódásához vezethet!

A megvastagodott köröm gyakran nyomási tüneteket okoz a lábujjak bőrén, ami magában hordja a lábujjfekély képződésének veszélyét. A lábujjak és körmök deformitása akár a láb terhelhetőségére is kihatással lehet és a járásnál is nehézséget okozhat.

A körömgomba előrehaladott stádiumban beidegzési zavar folytán érzékelési zavart okozhat!

A kérdéses terület zsibbad, sőt érzéketlen lehet, aminek következtében észrevétlenül kicsiny sérülések keletkezhetnek.

Súlyosabb esetben egy tervezett operáció ellenjavallatát jelentheti!

A láb és boka operációja, különösen ortopédiai operáció előtt, mivel a fertőzés rizikója nagy, a sebész gyakran kénytelen a műtétet elhalasztani és megvárni, amíg a gombát elpusztítják.

A körömgomba megnehezítheti más körömbetegségek felismerhetőségét!

Gyakran többszínű (sárga, barna, fekete, esetleg zöld) szinte mindig deformált köröm alatt gyakran rosszindulatú daganatok észrevétlenek maradhatnak. Különösen veszélyes a melanoma, az úgynevezett fekete bőrrák. Sok egyéb mellett ilyen betegség a pikkelysömör (psoriasis), amely a körömgombával gyakran összetéveszthető.

A körömgomba része az úgynevezett diabetesz-láb-szindrómának!

A diabétesz (cukorbetegség) már körömgombától függetlenül is ún. mikro- és makrocirkulációs zavarokat okoz a lábujjakban. Ezáltal megkönnyíti a körömgomba kialakulását, a meglévő körömgomba állapotát pedig rohamosan rontja. A gyakran meglévő és a körömgombát kísérő érzékelési zavarok – mint a zsibbadás -, könnyebben lehetővé teszik az apró sebek keletkezését, amelyek további kórokozók megtelepedéséhez vezethetnek.

A körömgomba súlyos esztétikai problémát jelent!

A lábak ápolatlannak tűnnek. Gyakori problémát okozhat a társadalmi vagy társasági érintkezésben. A körömgomba nemcsak betegség, hanem szépséghiba is. Fürdő- vagy szauna látogatók körömgombáikkal nem szívesen látott vendégek!

A körömgombát nehéz elrejteni!

Pedikűrösök, manikűrösök vagy podológusok nem tudják és nekik nem is szabad a körömgombát kezelni. A körömgomba orvosi kezelése és gyógyítása nem teszi a láb- és kézápolást feleslegessé, sőt kiegészítik egymást.

A körömgomba spontán gyógyulása kizárt.

A körömgomba az egyik leggyakoribb oka a kellemetlen lábszagnak. 

A körömszaru kémiai felbomlása a gombák által, különböző bűzös, kénes gázok felszabadulásához vezet.

A cukorbetegek több mint 30%-ának van körömgombája és 35% feletti azok száma, akiknek köröm- és bőrgombájuk van.

Miután a cukorbetegek immunvédekezése gyengébb, a körömgomba elősegíti a a mély bakteriális seb- és csontfertőzések kialakulását.

Gyakori a másodlagossan kialakuló orbánc (erysipel)  vagy egy u.n. gramnegativ lábfertözés.

Gyakoriak a körömágygyulladások (paronychia)

Gyakori a granuloma teleangiektaticum    (=pyogenicum)

Egy diabéteszes fekély a lábon igen nagy rizikót jelent.

Ezért : Cukorbetegeknek mindig, minden orvosi vizitnél meg kell vizsgálni a lábait és körmeit. Amennyiben köröm, vagy lábgombára (bőr) utaló jeleket talál az orvos, vagy a pedikűrös,  azonnal meg kell a vizsgálatot és kezelést kezdeni.