“ Krónikus, a kéz és a láb körmeit lassan elpusztító gombafertőzés. Nem gyógyul meg magától és kiterjedhet a bőr egyéb részeire. Fertőző betegségről van szó és ezért, amennyiben a kezelésnek nincs ellenjavallata, kezelni kell. A leggyakoribb kórokozói a Dermatophytonok: Trychophyton rubrum (84%) majd a Trychphyton mentagrophytes következik. Igen ritkán egyéb gombafajok, mint Epidermophyton floccosum és Microsporum-fajok, penészgombák is előfordulnak, de csak a Trychophytonok által okozott körömgombát nevezzük tinea unguium -nak.
A körömgombák keletkezéséhez praedisponáló (elősegítő) faktorok szükségesek. A leggyakoribbak az örökletes tényezők mellett az ujjak ereinek és idegeinek megbetegedései (angiopathiák és neuropathiák), szűk cipők viselése, a lábak rossz tartása, az ujjak deformitása, ismételt traumák (pl. sportnál, cukorbetegség és egyéb anyagcserezavarok). “
A Német Bőrgyógyászati Társaság definíciója szerint
Miért kell kezelni a körömgombát?
A körömgomba fertőző!
Családtagjai és idegenek könnyen megfertőződhetnek, akár a saját lakásában, nyilvános fürdőhelyeken, szaunákban, szállodákban, stb. Önt is megfertőzte valaki, valahol, valamikor! Ugyanígy megfertőzheti Ön is az Önnel kontaktusban álló személyeket, mint a házastársát, gyerekeit, stb.!
A körömgomba mindig progresszív!
A fertőzés kiterjedése, illetve továbbterjedése magán a körmön és a további, egyelőre egészséges bőrfelületen csak idő kérdése.
Körömgomba ritkán fordul elő önmagában!
Gyakori kísérő jelenség a láb bőrének a megfertőződése, mint például a lábujjak között, vagy a talpon (tinea pedum). A gomba kiterjedése – kiindulva a körömgombából az egészséges bőrre – nagyon is ismeretes és különböző komplikációkhoz vezethet. Az érintett és igen gyakran megvastagodott köröm tulajdonképpen egy „holt anyag”. A köröm alatt gyakran egy üreges rész található, amelyben további kórokozók, mint baktériumok, stb. tanyázhatnak és szaporodhatnak.
A körömgomba különböző komplikációkat okozhat!
Nem ritkán kiinduló pontja fájdalmas és nem veszélytelen bakteriális fertőzéseknek, mint például körömágygyulladás (Paronychia) vagy orbánc (Erysipel). Gyakran, szemmel alig vagy egyáltalán nem látható. Mikroszkopikus elváltozások a körömgomba határterületén, a bőrön belépő kapuja lehet a különböző baktériumoknak, mint streptokoccus vagy staphylokoccus.
A körömgomba a lábujjakban perifériás keringési zavart okozhat, sőt az ujjak deformálódásához vezethet!
A megvastagodott köröm gyakran nyomási tüneteket okoz a lábujjak bőrén, ami magában hordja a lábujjfekély képződésének veszélyét. A lábujjak és körmök deformitása akár a láb terhelhetőségére is kihatással lehet és a járásnál is nehézséget okozhat.
A körömgomba előrehaladott stádiumban beidegzési zavar folytán érzékelési zavart okozhat!
A kérdéses terület zsibbad, sőt érzéketlen lehet, aminek következtében észrevétlenül kicsiny sérülések keletkezhetnek.
Súlyosabb esetben egy tervezett operáció ellenjavallatát jelentheti!
A láb és boka operációja, különösen ortopédiai operáció előtt, mivel a fertőzés rizikója nagy, a sebész gyakran kénytelen a műtétet elhalasztani és megvárni, amíg a gombát elpusztítják.
A körömgomba megnehezítheti más körömbetegségek felismerhetőségét!
Gyakran többszínű (sárga, barna, fekete, esetleg zöld) szinte mindig deformált köröm alatt gyakran rosszindulatú daganatok észrevétlenek maradhatnak. Különösen veszélyes a melanoma, az úgynevezett fekete bőrrák. Sok egyéb mellett ilyen betegség a pikkelysömör (psoriasis), amely a körömgombával gyakran összetéveszthető.
A körömgomba része az úgynevezett diabetesz-láb-szindrómának!
A diabétesz (cukorbetegség) már körömgombától függetlenül is ún. mikro- és makrocirkulációs zavarokat okoz a lábujjakban. Ezáltal megkönnyíti a körömgomba kialakulását, a meglévő körömgomba állapotát pedig rohamosan rontja. A gyakran meglévő és a körömgombát kísérő érzékelési zavarok – mint a zsibbadás -, könnyebben lehetővé teszik az apró sebek keletkezését, amelyek további kórokozók megtelepedéséhez vezethetnek.
A körömgomba súlyos esztétikai problémát jelent!
A lábak ápolatlannak tűnnek. Gyakori problémát okozhat a társadalmi vagy társasági érintkezésben. A körömgomba nemcsak betegség, hanem szépséghiba is. Fürdő- vagy szauna látogatók körömgombáikkal nem szívesen látott vendégek!
A körömgombát nehéz elrejteni!
Pedikűrösök, manikűrösök vagy podológusok nem tudják és nekik nem is szabad a körömgombát kezelni. A körömgomba orvosi kezelése és gyógyítása nem teszi a láb- és kézápolást feleslegessé, sőt kiegészítik egymást.
A körömgomba spontán gyógyulása kizárt.
A körömgomba az egyik leggyakoribb oka a kellemetlen lábszagnak.
A körömszaru kémiai felbomlása a gombák által, különböző bűzös, kénes gázok felszabadulásához vezet.
A körömgomba a cukorbetegeknél egy súlyosbító tényező
A cukorbetegek több mint 30%-ának van körömgombája és 35% feletti azok száma, akiknek köröm- és bőrgombájuk van.
Miután a cukorbetegek immunvédekezése gyengébb, a körömgomba elősegíti a a mély bakteriális seb- és csontfertőzések kialakulását.
Gyakori a másodlagossan kialakuló orbánc (erysipel) vagy egy u.n. gramnegativ lábfertözés.
Gyakoriak a körömágygyulladások (paronychia)
Gyakori a granuloma teleangiektaticum (=pyogenicum)
Egy diabéteszes fekély a lábon igen nagy rizikót jelent.
Ezért : Cukorbetegeknek mindig, minden orvosi vizitnél meg kell vizsgálni a lábait és körmeit. Amennyiben köröm, vagy lábgombára (bőr) utaló jeleket talál az orvos, vagy a pedikűrös, azonnal meg kell a vizsgálatot és kezelést kezdeni.